Tegnap este megtörtént amire a fél világ várt: az Apple bejelentette táblagépét. Steve Jobs prezentációját magam is egyszerre több ablakban követtem (Engadget, Gizmodo, Angelday és barátai élő videós közvetítése, stb) és részben meglepő reakciókat láttam/hallottam. Ma pedig megnéztem a prezentációt az apple.com-on. Kicsit hosszú lesz ez első postnak, de talán érdekes.
Nem csinálok titkot belőle, hogy én is Apple rajongó vagyok. Nálam ez nem új keletű dolog, annakidején még tizenéves gyerekként a Computer Karácsony rendezvények félreeső zugaiban megbabonázva néztem a furcsa számítógépeket, amik másképp néztek ki mint az én Commodore-jaim, és az első PC-k. Akkoriban ezek voltak a Macintosh 128k, Macintosh Plus és Macintosh II gépek. Színes alma volt rajtuk és nem értettem hogy miért néznek ki úgy, és különbenis hogy hívhatnak almának egy számítógépet. A "hozzáértőbbek" akkoriban azt mondták nekem, hogy nem sok mindenre jók, főleg nyomdászok használják. Ezt meg nem hittem el. De nem volt rá Last Ninja meg Test Drive, ezért nem is nyúztam a szüleimet miatta.
Azóta grafikus lettem, rendelkezem egy iMac-kel, MacBook Pro-val. Ráadásul egész életemben a Nokia üzleti vagy okostelefonjait használtam, mégis könnyedén váltottam az első adandó alkalommal iPhone-ra és mivel nagyon is tetszik a dolog, valószínűleg már így is maradok. Elégedett felhasználóként pedig időnként visszafogottan ugyan, de én is hirdetem az igét, és mosolyogva figyelem a családomban és ismerőseim közt egyre nagyobb számban megjelenő Apple terméket.
Az Apple termékek fertőznek. Viszonylag gyorsan.
A hype számomra vállalhatatlan, idiótábbnak tartott részétől, hitvitáktól, a vallásos áhitattól, az értelmetlen vagdalkozásoktól pedig igyekszem a lehető legtávolabb tartani magam. Ezért például (bár nem csak ebben a témában) évek óta kerülöm a kommentek és a legtöbb fórum olvasását. Azóta nyugodtabb is az életem.
Az Apple termékbejelentéseit mindig hatalmas találgatás- és információ zuhatag vezeti fel, nyilvánvalóan maga a Cég is táplálja ezt, hihetetlen marketinggépezete révén. A bejelentéskor pedig rengeteg negatív kritika és fanyalgás látható-hallható. Pedig ha a marketing mögé nézünk, szerintem látható hogy semmivel nem ígértek többet mint amit végül adtak. Túlozni meg mindig mindenki szokott, gondoljunk csak akár az én gyerekem okosabb/szebb/ügyesebb vitákra. Aztán mégis úgy alakul hogy 1-2 éven belül kiderül hogy nem így van, és hihetetlen negyedéves bevételekről, sikerekről és eladási számokról olvasunk.
Erre mondják sokan, hogy "ja persze, a marketing". Igazuk van. A marketing amúgy már az életünk szinte legapróbb mozzanatainak is része, akár tetszik akár nem. De most nem ez az érdekes.
Visszatérve a Stevenote-ra
A prezentációt nézve már az első 10 percben világossá vált, hogy az Apple hová pozicionálja az iPad-et. Az iPhone és a MacBookok közé. Olyan hordozható eszköznek, ami olyan mint a netbookok, de mégsem az. Vannak már netbookok, többé-kevésbé használhatóak, de valahogy egyik sem az igazi. Mindegyik kisméretű de közel teljes értékű laptopnak akar látszani, ami aztán olyan kompromisszumokat szül, ami legtöbbször a használhatóság rovására megy. Vagy nem, de akkor drága.
Vannak eBook olvasók, amik viszont csak azt vagy főleg csak azt tudják - igaz, többnyire nagyon jól. Most a még csak prezentációkon létező koncepciókat ne vegyük figyelembe bár vannak olyanok amik nagyon ígéretesnek tűnnek, még ha nem is egyértelmű hogy táblagép vagy "csak" eBook olvasó lesz belőle végül. Ha lesz egyáltalán.
Az Apple tehát megpróbálta azt csinálni, amit már a marketing alapok tanulása során hall az ember: ha nem lehetsz első valamiben, csinálj egy kategóriát magadnak. Még ha ez így most egy kicsit erőltetettnek is tűnik, de a lényeg az lenne hogy ezt lássák az emberek. Gyanítom hogy ez ismét működni fog, mint ahogyan az iPhone-nál is. Vannak még tiltakozók és ellenségek, mindig is lesznek, de ez mindenre érvényes. Ettől függetlenül mégis mindenki megpróbálja a saját iPhone-ját legyártani, mindenki elindítja a saját iTunes áruházát és mindenki iPhone-ra akar fejleszteni. És 2007 nyara óta nem született igazi ellenfél (az oprendszerek közül az Android, a telefonok közül pedig Nexus One is csak lesz talán, de még biztosan nem az).
A várakozás során felfokozódó hangulat és a hihetetlen specifikációk felbukkanása a találgatásokkal karöltve olyan elvárásokat gerjeszt, aminek aztán nem felel meg a bejelentett termék. Érdekes, hogy ezt nem nagyon tapasztalni más gyártóval kapcsolatban. Sokszor látni hogy olyan tulajdonságokat várnak el az Apple termékektől, amit hasonló kategóriában más gyártótól nem.
Ezt láttam az iPad-körüli zúgolódásban is. Persze lehet hogy valóban nem tud többet a termék és drágább mint a piacon lévők nagy része, de a megjelenése sokuknál látványosabb, a működés szinte hibátlan és a kapcsolódó szolgáltatások is a versenytársak fölé emelik. Az Apple csinált egy eBook olvasót, ami igaz hogy úgy néz ki mint egy hatalmas iPhone, de az eBook olvasó köré csomagolt egy rakás olyan szolgáltatást, ami jóval használhatóbbá teszi azoknál. Engem legalábbis - főleg az iPhone több éves használata után - meggyőzött, ami viszont pontosan a fogadtatás egyik problémája lehet. Mármint az iPhone létezése. Ma olvastam egy nagyon jó cikket az Appleblogon, ami nagyjából ezt is megfogalmazta. Ha nem lenne iPhone, más lenne a fogadtatás is. A célközönség pedig szerintem nem feltétlenül ugyanaz, bár vitathatatlan az átfedés. Azt meg tényleg senki ne várja hogy ez egy univerzális munkaeszköz, mert nem az és nem is annak szánták.
Az iPhone OS pedig szerintem egyáltalán nem probléma. Ha rá lenne erőltetve egy teljes OSX, akármennyire is lenne optimalizálva a felhasználói élmény látná a kárát. Ha meg butított OSX lenne (jó, persze az iPhone OS egy butított OSX), megint csak nem lenne jó. Egy dolgot nem értek teljesen. Ha annyi mindenhez hozzányúltak az OS-ben (azt a Calendart pl szívesen átráncigálnám az iMac-re a jelenlegi iCal helyére mert jobbnak tűnik így), akkor a home screennel miért nem kezdtek valamit? Így egy kicsit bénának tűnik.
Magamból kiindulva
Megpróbáltam elképzelni hogy ki lehet az ideális vásárló. Munkára az iMac-et használom, szinte mindig megy, de az asztalhoz van kötve és nem akarok mindig előtte ülni. Ügyfelekhez mindig a MacBook Pro-t hurcolom, bár sokszor túl soknak érzem, ugyanakkor az iPhone nyilván kevés prezentációra vagy munkára. Otthon pedig ha nem akarok az iMac előtt ülni, és csak egy-két információra lenne szükségem, a neten meg akarok nézni valamit, vagy a leveleimre akarok nézni, akkor a laptop egyszerűen sok mert nem tartom feleslegesen sleep-ben ha nem használom minden nap. Az iPhone meg ilyen körülmények közt (otthon) eléggé kényszermegoldásnak tűnik. Az iPad viszont teljesen jónak tűnik arra, hogy otthon gyorsan megnézzek rajta valamit, vagy hogy ne kelljen a laptopot az ágyba hurcolni, de el tudom képzelni arra is hogy az ügyfelekhez csak ezt vigyem magammal. Jegyzetelésre, egyszerűbb irodai munkákra, képek, készülő munkák, látványtervek bemutatására pedig tökéletes. A laptopnál meg kisebb és könnyebb, nem kell kinyitni sem. Valószínűleg városi tömegközlekedésben eszembe nem jutna használni (mert kedves az életem), de nyaralás és utazások során ideális lehet. A flash hiánya pedig iPhone-on sem zavart soha.
Egyébként - és tényleg ez lesz az utolsó gondolat - rajongok az elektronikus zenéért, mostanában kezdek újra aktívabban foglalkozbi vele és egy ideje gondolkodom egy új kontroller vásárlásán is. iPhone-on vannak már izgalmas dolgok, de szerintem még mindig inkább játékszer kategóriába sorolhatók. Steve Jobs bemutatóját nézve viszont az villant át az agyamon, hogy jaj neked JazzMutant (még ha ez erős túlzás is). A Lemur sajnos elérhetetlen nekem a maga 700ezer forint feletti árával, de az a kezelőfelület simán megoldható lesz iPad-en. Sokszor olvastam hogy az iPhone csúnyán beleszólt a zenei eszközök piacába, amit fenntartásokkal fogadtam, bár én is megvásároltam néhány tényleg jó app-ot, és akad még épp elég. Ráadásul ezeket helyből futtatja az iPad is, ami így sokkal csúnyább dolgokat művelhet, legalábbis kontroller szinten mindenképpen.
Szóval úgy gondolom,
hogy mindenképpen ki fogom próbálni az iPad-et, mert kíváncsi vagyok. Van elképzelésem arról hogy használható eszköz lenne számomra, de mindenáron nem fogom megvásárolni, pláne nem azonnal. Az is kérdés hogy az iMac, a MacBook Pro és az iPhone mellé egyáltalán tényleg szükségem lenne-e még egy ilyen eszközre. Azt most ne vegyük figyelembe hogy régóta szeretnék egy ilyet, kb azóta amióta az első iPaq PDA-mat a kezembe vettem sok évvel ezelőtt. Az a kérdés viszont nagyon izgat hogy milyen módon lesz használható zenéléshez.
Tudom hogy kicsit csapongó a stílus és terjengős az írás, de még vissza kell szoknom a blogoláshoz. Köszi ha végigszenvedted.
UPDATE:
A MIDI blog is azt a kérdést feszegeti amit én is próbáltam így a lap aljánál (jóhogy, mivel neki pont ez a profilja) :)
Képek: Apple, JazzMutant
